Le premier baiser1
Szép, őszi nap volt az 1792-ben. A Charny-birtokon béke honolt. Messze Párizstól soha nem volt nagy a forrongás. A madarak még zengték himnuszaikat a fákon, bár a levelek már javában sárgultak.
A kastély folyosója persze nyüzsgött, mint rendesen ebéd után. Szolgák hada szelte át...
Vissza Párizsba
Borús reggelre ébredtek, az égen fekete felhők gyülekeztek. Olivier, jóllehet, hamarabb felébredt, mint felesége, nem mozdult el mellőle. Mosolyogva figyelte a fiatalasszonyt, kinek bizonyára édes álma volt. Andrée mosolygott álmában, homlokán izzadtság gyöngyözött, hosszú...
Paris1
Az utcák tömve forradalmárokkal. Mindenütt a lázongó nép az úr. Olivier a városban már gyalog járt, igyekezett elvegyülni az emberek közt. Mélyen szemébe húzta kalapját. Akit egyszer egy jó megfigyelő észrevett a király oldalán, azt máskor is észreveszik.
Épségben eljutott a Place de la...
Férj és feleség
-Andrée, que faites-tu1?- kiáltotta Olivier. Andrée bájosan elmosolyodott, lesütötte a szemét, és halkan válaszolt.
-Nem tudtam otthon maradni, tudván, hogy te az oroszlánok ketrecébe jössz.
-Istenem, Andrée, azonnal vissza kell menned!- felelte a férfi és megragadta asszonya...
Barnave polgártárs
Egy barna hajú fiatalember lépett ki a Temple kapuján. A rizsporos paróka már rég nem volt divat, ahogyan a térdnadrág sem, ám ez a fiatalember nagyon is elegánsan volt öltözve. Egy elegáns sans-culotte... Ritka látvány volt!
Sötét szeme villogott, mintha csak egy eszelős...
Családi börtön
Hetek teltek el, mire Barnave tényleg megoldotta, hogy Olivier biztonságban bejuthasson a Temple-ba. Felmentek a toronyba, beléptek egy szegényesen berendezett szobába. Odabent egy asztal körül ült az egész királyi család: a kis Lajos Károly, a trónörökös, apja ölében foglalt helyet,...
En tête-à-tête1
Mély csend támadt a szobában. Marie Antoinette-ben fellángolt a nem is olyan rég érzett tűz. Olivier arca simább volt, mint mikor körülötte szolgált, ráncai eltűntek, akárcsak szeme alól a fekete karikák. Az egyetlen, ami a régi maradt, az a szigorú tekintet és az arányos, edzett...
Az álom
Ugyanebben az időben egy fiatalasszony sétált Párizs utcáin feketébe öltözve, egy izgő-mozgó másfél éves fiúcskával a karján. A gyermek már nem csak értelmetlenül gügyögött, félszavakat és a könnyebb szavakat egész ügyesen ki tudta ejteni.
A fiatalasszony fekete hajzuhataga lebegett arca...
Catherine
Olivier kiugrott az ágyból, megigazította a haját, és éppen indult volna, hogy megkeresse feleségét a városban, mikor az betoppant a szalonba. Andrée sápadt arca többet mondott neki minden szónál: a nő félt. Félt, hogy elveszti; félt, hogy sosem láthatja többé, hiszen, mikor elment,...
A végzet
Egy nappal az előbb elmondottak után, reggel Andrée, Catherine és Ethan valóban útra kélt. Olivier megcsókolta feleségét, és gyengéd szigorral felszólította, hogy ne térjen vissza engedélye nélkül. Catherine-t biztosította odaadásáról, a fiúnak pedig egy bájos mosolyt küldött.
Leszállt az...
Charny grófné
Andrée, mikor megérkeztek a birtokra, készségesen körbevezette Catherine-t a palotán. Ethant egyetlen szoba fogta meg nagyon: édesapjának egykori szobája, mely szerény berendezése mellett egy zongorát is magába rejtett.
Catherine-nek eszébe jutott, hogy Isidore mily szépen tudott...
Hírek
Eltelt három hét. Olivier pontosan tudta, mi történik Párizsban, elvégre inasát ott hagyta, és megparancsolta neki, hogy üzenjen meg neki minden érdekes dolgot. Így tehát ő nyugodtan élte életét délen.
Catherine és Andrée rendkívül jó barátnőkké váltak, így hát ha a családfőnek dolga akadt,...
11. decembre 1792.1
Olivier azóta az üzenet óta felköltözött Párizsba. Nem járt a birtokon, Andrée-nak is csupán néha írt levelet. Késő este érkezett haza, és korán reggel távozott. Na persze, más azt mondhatta volna: délelőtt dolgozik, délután mulat. De nem így volt. Egész nap az utcákat rótta,...
Férj és feleség
December vége volt már, mikor Andrée rávette magát, hogy meglátogassa férjét Párizsban. Megkapta a levelét, melyben biztosította, hogy bármikor elmehet hozzá, amikor csak akar, de vigyázzon magára.
Kapta magát, felöltözött jó melegen, és parancsot adott, hogy fogassanak be. Addig ő...
Le roi est mort1!
Eljött január 16-a. Az egész város be volt sózva. Mindenki az utcákon volt, egyesek egészen a Konvent ajtaja előtt álltak, hogy ők hallják először, mire jutnak. Olivier is ott volt köztük. Minden ízében remegett, ahogy telt az idő és elhúzódott a szavazás.
Körülnézett, és...
Un vie nouveau1
Hónapok teltek el a király kivégzése óta. Charny gróf természetesen minden héten írt feleségének, hogy érdeklődjön állapota felől, és hogy meséljen neki a bátyjáról.
Nos, Philippe de Taverney a fejébe vette, hogy az élete árán is megszökteti Marie Antoinette-et. Vad szerelme...
Özvegy Capet-né
Hadd meséljem el röviden, mi történt Cape Lajos halála után Párizsban.
Maximilien Robespierre és a jakobinusok uralták a várost. Legfőbb szerv a Konvent volt. Rengeteg ember ítéltek halálra. Folyamatosan ellentétek voltak a jakobinusok és girondisták közt.
Marie Antoinette-től,...
Történelem dióhéjban
Bár tudom, hogy néhányan nincsenek oda a történelemért, most mégis kénytelen vagyok kissé belemerülni, hogy történetünk folytatása érthető legyen.
A jakobinus táboron belül belső tisztogatás indult meg. Lefejezték Dantont és társait, s őket követte hamarosan Maximilien...
Mon jeune amis1
Olivier de Charny fia és unokaöccse edzését vezette éppen, mikor Napóleon megállt a kapuban a kíséretével. Nem vette észre senki sem, annyira belemerültek a dolgukba.
A császár csupán egy fiatal, fekete hajú férfiút látott, akinek villogó kék szeme volt, s alig akadt némi bajsza....
Adieu, domicile!
Attól a naptól fogva a két fiatalember még keményebben edzett. Ott lebegett előttük, hogy milyen sokra vihetik egyszer, ha ennek a nagy embernek a szolgálatába állnak. Még ha termetre kicsi is volt...
1811-ben döntöttek úgy, hogy kirepülnek a családi fészekből és saját lábukra...
Az oroszországi hadjárat
1812. június 24.-én a francia császári sereg átkelt a Nyeman folyón. A Grande Armée összesen 600000 főt számolt, voltak ott francia hazafiaktól kezdve magyarokig minden nemzetiségből. Az orosz határon várakozó ellenséges sereg körülbelül 800000 fős volt, ám az sokat...
L'amour belle1
Ethan de Charny Elba szigetén sem tudta fékezni lángoló vérét. A császár pihenőt adott a katonáinak, laza őrséget tartott, s ezt senki sem tudta volna oly jól kihasználni, mint Ethan. Legalábbis ő így gondolta.
Ruben olvasással, írással, rajzolással töltötte az idejét, és meglepően...
Olivier de Charny
Nos, igen, elég különös helyzetben találkoztunk legutoljára történetünk főhősével. Amikor fia és unokaöccse elhagyta a családi fészket. Azóta sem látták őket személyesen, csupán a leveleiket.
Közvetlenül a két fiú elutazása után kocsiba ült, hogy a nevükre írassa birtokaikat....
Hazatérés
Ethan és Ruben de Charny azonnal jelentkeztek Napóleonnál, amint az hívatta őket. A császár arcán határozottság tükröződött.
-Uraim, visszatérünk Franciaországba- jelentette be. A két fiatalember őszinte meglepődéssel nézett össze. Bonaparte elégedetten mosolyodott el.- Szükség van egy...
Père et fils1
Olivier egyenesen a kertbe vitte fiát a dolgozószobából, ahova csak mellényéért sietett be. A kertből kicsi ösvény vezetett a már ismert fasor alá. Apa és fia ezen az ösvényen kezdtek el sétálni egymás mellett.
Az ösvény két szélén színes virágok nyíltak, s beillatozták a környéket....
Waterloo
Napóleon hadserege 1815. június 17-én már Waterloonál táborozott. Szakadt az eső, mély sár lepett el mindent. A császárnak nehéz volt rendesen felállítani a csapatait, s főleg a rettegett tüzérségét.
Az ellenfél, a szövetséges csapatok vezetője Arthur Wellesley, Wellington hercege és...
L'ange de mort1
A csata végeztével a szövetséges csapatok hagyták visszavonulni Napóleont. Összeszedték a halottakat és sebesülteket, és egészen francia földre vitték őket, ott lettek csupán ellátva. Ez volt a sorsa Georges-Ruben de Charnynak is.
A fiatalembert maga Napóleon orvosa vizsgálta meg,...
Quinze ans1
Georges-Ruben de Charny halála után mély gyász telepedett a Charny birtokra. Olivier napokon át virrasztott a családi kápolnában fia sírjánál, alig evett, alig ivott, alig élt. Andrée, tekintettel a két kis gyermekre nem engedte annyira mélyre zuhanni magát, csak amikor nem látta senki,...
Auguste de Charny
Délután közepén járt már az idő, mikor Auguste vívóedzés közben a szeme sarkából megpillantott egy fáradt lovast és lovat a kapuhoz vezető úton. Tanára ki is használta az alkalmat és megkarcolta a karját. Auguste felszisszent.
-Na de uram!- mondta.
-Én? Én bambultam tán el?-...
Párizsban
Ahogy megegyeztek, Ethan felvitte magával a fővárosba unokaöccsét. Auguste még sosem járt ott, meg is csodálta a nagy épületeket, Napóleon diadalívét, és még sok mást, köztük az embereket is.
Egy kastély előtt megálltak. Az épület szemmel láthatóan régi volt már, talán az 1600-as...
Lord Fairfax
Másnap reggel nyolckor két fiatalember ment be a nagyköveti palotába. Egyiken sem volt egyenruha, de járásuk közt jelentős különbség volt: egyik katonásan, egyenes háttal, büszkén lépkedett, a másik kissé visszahúzódóan, de ugrásra készen ment mellette.
Előbbi volt Philippe de...
Just a little conversation
A megbeszélt időpontban meg is jelent Lord Fairfax a barátaival a Pont-Neuf-nél. Ketten jöttek vele, elég marcona alakok, és ráadásul fegyverrel.
Philippe már jóval előttük odaért a két Charnyval. Igen, Ethan is elkísérte. Náluk is volt fegyver, de kevésbé volt fenyegető...
Le duel1
Ethan de Charny nagy izgalommal kopogott be rokonához másnap este. Úgy aggódott, mint még soha. Megesküdött Rubennek, hogy vigyáz a rókákra, erre hagyta az egyiknek, hogy párbajozzon, sőt segítette is benne...
-Mi lesz, ha meghal?- dörmögte magában folyamatosan.- Hogy mondom meg a...
Reggel
Talán reggel hetet ütött az óra, mikor Ethan szobájának ajtaján keményen dörömbölni kezdett valaki. Auguste még mindig az asztalon aludt, Ethan is ugyanúgy feküdt, mint az este. A hangra nyomban felkapták a fejüket, és mindketten egy-egy üres borosüveghez nyúltak, hogy azt vágják az...
Philippe de Dampierre
Hagyjuk kicsit magára a két szökevény Charnyt, és kísérjük inkább útján Dampierre-t. A szőke ifjú, miután elbúcsúzott barátaitól egyenesen lakására ment. A kapu tárva-nyitva állt, de idegen lovast nem látott. Leugrott hát lováról, és az istállófiúnak dobta a kantárt.
Nyugodt...
A bujdosók sorsa
A két Charny vágtatott mindenféle ösvényeken és csapásokon, amik elkerülték az országutat. Igyekeztek a legkevésbé feltűnően viselkedni, valahányszor egy faluba vagy kisebb városba tévedtek. Alig ettek, ha ettek is, az étel rossz minőségű volt, az italról nem is beszélve......
Le se leva flétri1
Egy jó hétbe telt, mire a három bujdosó elért a Charny birtokra. Az amúgy rövid utat rendesen meghosszabbították a kerülők és a rejtőzködés. Nem egyszer érték őket utol, csupán a szerencsén múlt, hogy nem tartóztatták le őket. De végül hazaértek.
A birtok csendes volt, mint...
Épilogue1
-Apa, apa, nézd, mit találtam!- kiáltotta egy vörös mellényes és nadrágos, fehér inges fiúcska. Barna haja rövidre volt nyírva, bár tökéletesen, urasan lett elválasztva, szürke szeme élénken csillogott. Mindössze hét éves, ha lehetett.
-Mi az, fiam?- kérdezte a férfi, aki most odalépett...
