Életek hajnala
Prológus
-Gyerünk, Richard, mutasd, mit tudsz!- kiáltotta oda egy huszonhét éves fiatalember a társának. Vállas ifjú volt, bőrmellénye feszült a mellkasán, középhosszú, barna haja lobogott, ahogy könnyedén ült vágtató lova hátán. Ajka mosolyra görbült, zöld szeme csillogva kereste társáét, kezében...
1.
Derihew Brewer gyilkos kedvében volt. Jó, jó, katonaként számítania kell az azonnali riadóra, de mégis a legszebb álmából ébresztették fel azon a reggelen. Elvégre, ki ne akarna egy csinos leányzóval hálni? Még ha csak álmában is...
Derry mindössze tizenhat éves volt akkor, 1429. július 17-én....
2.
A megmaradt kapitányok összeültek tanácskozni. Egyhangú elhatározásukra a tábort gyorsan lebontották, a sebesülteket szekerekre ültették, és elindultak. Voltak, akik az odaveszettekért aggódtak, tudni akarták, ki maradt ott, hányan, pontos létszámot akartak.
-Útközben mindent tisztázunk-...
3.
Richard nagy, súlyos léptekkel sietett végig a fél táboron. Arcáról sütött a harag, két sötét szeme vadul villogott, jobb kezét hol ökölbe szorította, hol kiengedte, miközben bal kezét végig tőre markolatán tartotta. Senki sem merte megszólítani.
Félúton azonban megpillantotta Williamet, aki épp...
4.
A sereg augusztusban már Angliában tartózkodott. Derry Brewer sebe addigra egészen helyrejött, egy kicsit talán még bicegett, de csak akkor, ha olyanok között volt, akik szűk baráti körébe tartoztak, és az csak két ember volt: Thomas Woodchurch és William de la Pole.
Richard, York hercege persze...
5.
Richard Plantagenet már fél nyolckor megjelent a palotában néhány emberével. Suffolk akkor még sehol sem volt. De persze reklamál a pontosságért, ő maga meg éppen hogy beesik nyolcra majd... És van bőr a képén úgy beszélni egy herceggel, a király rokonával, mintha ő lenne a régens! York...
6.
November 22-én borús reggelre ébredtek Durhamben. Nem esett ugyan, de úgy látszott, bármikor kész leszakadni az ég. Egész novemberben ilyen nyomasztó idő uralkodott, Henrik koronázásán azonban mégis előbújt a felhők közül a nap, és megcsillantotta sugarait az ifjú király koronáján.
Richard...
7.
-Mi a fenét keres ez itt?- dünnyögte Derry, miközben letérdelt a társaival Henrik király előtt.
1430 januárjában jártak, lábuk alatt még ropogott a hó, azonban a franciák ellen szükség volt a hadseregre. Összeszedték hát az íjászokat, lovasokat, gyalogosokat, akik otthon tartózkodtak,...
8.
-Visszavonulnak!- üvöltötték teli torokból angolok és burgundok, amint meghallották a francia kürtöt, és látták, hogy az emberek megfordulnak, és iszkolni kezdenek. Harsantak az éljen kiáltások. Úgy tűnt, végre csak jó irányba billen a szerencsének bolond mérlege, és az angol erők, valamint...
9.
-Gyerünk, William, hajtsad, hát hol van a kalandvágyad?- mondta Derry barátjának, aki nem merte túlságosan hajtani a lovát. Az éjszaka sötét volt, sehol egy lélek nem járt, még a felhők is, mint megannyi bokor, odagyökerezve a fekete égboltra. A Hold sem világította meg az utat.
-De ha a lábát...
10.
Nagy éljenzés fogadta azt a kétszáz embert, akik Jeanne d'Arcot hozták a táborba. Derry és William hosszú percekig vitatkoztak, hogy megérdemli-e a nő a sátrat vagy maradjon csak a szabad ég alatt egy cölöphöz kötözve, mint a kutyák. Brewer leginkább a saját kezelésébe vette volna, és...
11.
Eltelt egy hét. A tábor lassan haladt előre, Párizs felé, mert a franciák, mint a lángnyelvek, bele-bele martak a hadba, mindenáron megpróbálva kiszabadítani hőn szeretett Jeanne-jukat. Persze az angolok nem hagyták, de így is sikerült lelassítani a haladást.
Derry igyekezett minden este vinni...
12.
Richard egyre jobban érezte magát. A sebesülést túlélni nem volt gyerekjáték, tekintve, hogy legalább három napig seblázban feküdt, ha nem tovább, és mindenféle bolondságokról hebegett. Mindezek közül csak arra emlékezett tisztán, hogy egyszer, mikor a sebe gennyezett, és a láz olyan keményen...
13.
Már alig egy nap járásra voltak Párizstól. Derry alig tudott aludni, folyton csak Jeanne járt a fejében. Mióta elmondta Williamnek, hogy mi a helyzet, valamilyen szinten megkönnyebbülés töltötte el, de a kétségbeesés is ott lappangott benne, hiszen ötlete sem volt, hogy barátja most mit fog...
14.
-Maxwell- mondta Richard, alighogy eltávolodtak a sátortól.- Vegyél magad mellé két embert, és figyeljétek Brewert. Ha távozni akar, fogjátok el. Meglátjuk, mit fog mondani holnap Suffolk.
Maxwell meghajolt, és el is indult két emberrel. Egész éjszaka ott álltak, mozdulatlanul, minden apró...
15.
Sütött a nap, szinte perzselte Rouen utcáit, amikor Jeanne d'Arcot elkísérték a végzetéhez. Eretnekség és boszorkányság volt a vád ellene. Végül csak a visszaeső eretnekségben állapodtak meg a bírái.
William de la Pole szoborként állt az emelvény mellett. Egyre növekedett a máglya, a száraz...
16.
Derry szíve sebesebben vert, mint valaha, és nem csak azért, mert futott. Konkrétan érezte a torkában dobogni. A gyomrát valami megmagyarázhatatlan érzés rántotta össze. Félelem? Nem, az biztosan nem. Aggodalom? Talán. Szeretet? Amennyiben az tudja, az volt. Annyi bizonyos: ilyet utoljára akkor...
