13. fejezet

13.

Már alig egy nap járásra voltak Párizstól. Derry alig tudott aludni, folyton csak Jeanne járt a fejében. Mióta elmondta Williamnek, hogy mi a helyzet, valamilyen szinten megkönnyebbülés töltötte el, de a kétségbeesés is ott lappangott benne, hiszen ötlete sem volt, hogy barátja most mit fog tenni. Féltette a lányt. A katonák egyre kevésbé bírták asszonyok nélkül, Richard is folyamatosan eljárkált, volt, hogy csak két nap után tért vissza. Egyszer követte, és rájött viszonyára Lucille-lel, de egyelőre nem akarta említeni neki. Kit érdekel? Jeanne a fontos!

Hajnalban lesétált a patakpartra, hogy felfrissüljön, vegyen egy fürdőt a hűvös vízben. Kibújt ingéből, noha minden egyes szőrszála felállt, mikor meztelen felsőteste megérezte a szelet. Lerúgta csizmáját, és már éppen letette volna övét is a tőrrel együtt, mikor a száraz fű reccsenését meghallotta maga mögött. Villámgyorsan hátrafordult, bal keze a tőr markolatán nyugodott.

-Nyugalom, Derry!- mondta halk, nyugodt hangon Suffolk lordja.- Nem azért jöttem, hogy a patakba fojtsalak.

-Ha tudtam volna, hogy te vagy, meg sem próbállak megtámadni- felelte félvállról a fiatalember, és letette az övet.

-Fürödj gyorsan. Nincs sok időnk.

-Mégis mire?- kérdezte Brewer, és bevágódott a patakba. Mellkasán már pelyhedzett némi sötét szőrzet, akárcsak állán és ajkai fölött. Kezdett igazi férfivá érni.

-Teljesítem a kérésed.

Többet nem is kellett mondania. Derry majd' belefulladt a sekély vízbe, annyira meglepődött, aztán persze boldogan ugrott ki a patakból, keblére szorította barátját, és végül együtt indultak el, hogy végrehajtsák a nagy szöktetést.

William terve az volt: találnak valahol a fanatikus követők között egy Jeanne-ra hasonlító leányt. A katonák úgysem nagyon nézik meg maguknak, a király és régensei meg még úgysem látták. Kicserélik a két alakot, és Párizsban az ártatlant fogják bíróság elé idézni, miközben az igazi bűnös már Derihew-val együtt fog a Csatornán áthajózni Angliába. Nem is nehéz így első elgondolásra. Végrehajtani azonban annál nehezebb.

Derry az egész kutatás alatt tettette, hogy egy szót sem tud franciául, hagyta, hogy a nemes úr intézze a dolgokat. Elvégre ő csak egy katona, rá nem néznek jó szemmel; de William de la Pole becsületességének híre messze eljutott már, és minden környező faluban ismerték.

Nehéz munka volt, de végtére is rábukkantak egy Marie nevű lányra. Fiatalabb volt ugyan egy évvel a fogolynál, és talán kissé szőkébb is, mint Derry megjegyezte, de azon kívül majdnem tökéletes hasonmása volt. Elvitték hát a táborhoz, ám a másik kérdés az volt: hogyan cserélik ki, hogy ne vegye észre senki?

Derrynek jó ötlete támadt: ő le tudja itatni az őröket, azt mondja, megünnepli a kemény munkájukat. Néhány korsó igazi sörre nincs az a hűséges lovag vagy zsoldos, aki ne lenne kapható. És addig William le tudja venni a bilincset Jeanne-ról, rátenni Marie-ra, aztán már nyargalnak is Párizsba, hogy megvigyék a hírt a királynak az érkezésükről.

A terv kezdete este 10 volt, mikor már az éjszakai őrök jócskán unatkoznak.

-Á, barátaim!- mondta Derry, és két vaskos korsóval lépett oda a férfiakhoz.- Ezeket a csodás italokat- gyorsan rápillantott a páncélokon viselt címerekre-, York uratok küldi. Az ifjú herceg büszke hűséges embereire, és bizony isten, én is az lennék. Egészségetekre, derék legények!

Derry alig bírta ki nevetés nélkül az elkövetkező fél órát. Ő egy kortyot sem ivott, csak a korsóját döntögette, az őrök viszont úgy vedeltek, hogy nem sokára egy angolszász népdalt kezdtek el üvölteni torkuk szakadtából, de a szöveget nem nagyon lehetett már megérteni. Brewer látta, ahogy a két szőke alak helyet cserél. Úgy volt megbeszélve, még az akció előtt, hogy miután Jeanne szabad, Derry visszatér a sátrába, összepakol, és elindul William után.

Ment is azonnal, nem vette észre az árnyékban bujkáló alakot, aki vele együtt indult el, igaz, hogy a teljesen ellenkező irányba.

-*-

Richard nem viselt páncélt, csak ingét, úgy vágtatott át kócos fejjel, kialvatlanul, viszont méregtől vakon a fél táboron. Megállt a cölöpnél, megnézte a rabot. Keményen megmarkolta az állát, kisöpörte arcából a haját.

-Ajánlom, hogy igazad legyen, Maxwell- mennydörögte a mögötte álló katonának, aki széles vigyorral figyelte a fiatal herceg egyre növekvő haragját, és bőséges jutalmat remélt, amiért leleplezte a század legnagyobb árulásainak egyikét.

-Brewer!- üvöltötte Richard, ahogy belépett a sátorba. Derry meg sem rezzent, éppen az egyik ingét hajtogatta, hogy aztán belegyűrhesse a zsákjába. Csak ennyin látszott idegessége, mással nem mutatta. A legnagyobb udvariassággal köszöntötte barátját.

-Isten hozott, nagyuram- mondta dallamos hangon.- Mi szél hozott? Egészen ki vagy kelve a képedből.

-Igaz, hogy leitattad tegnap este két katonámat?- a herceg veszélyesen közel lépett Derry-hez, akinek így jócskán felfelé kellett néznie, elvégre York toronyként magasodott fölé.

-Én, nagyuram?- kérdezte nagy szemekkel.- Nem, becsületemre, nem! Bizonyára megtévesztettek.

-Becsületedre! Van neked becsületed azzal a mocsok Suffolkkal együtt? Tudom, hogy megszöktettétek az orléans-i ribancot!

-Na, na!- szólalt meg Derry, alighogy befejezte Richard a mondatot. Kezdett benne felhorgadni az indulat.- Azt hiszem, ha valaki, te tudnál beszélni a ribancokról, nem? A francia ribikről? Hogy is hívják Chéroy-ban azt a kis szépséget?

-Brewer, honnan?...- kérdezte York, és hátrahőkölt, mintha csak most vette volna észre, hogy kígyó tekereg a lába előtt.

-Isten szeme mindent lát.

-Te nem vagy se Isten, se a szolgája!- vágott vissza a herceg, aki kezdte összeszedni magát.- Istenkáromló, az igen, azzal a bizonyos nőszeméllyel együtt, akit megszöktettél. De a király hallani fog erről, Brewer! És akkor neked véged.

-Hát persze, Richard. Persze.

-Jegyezd meg jól a nevemet, képmutató. Egyszer ez a név lesz majd számodra a leggyűlöltebb. De akkor már nem fog melletted állni Suffolk, hogy megvédjen. Holnap felmegyünk Párizsba. Az egész sereg. Ha nem leszel ott, gondoskodom arról, hogy Henrik törvényesen is közveszélyes bűnözővé nyilvánítson, és vadászni fognak rád úgy angol földön, mint francián.

Ahogy a herceg sarkon fordult, és kiviharzott, Derry elengedte magát. Kis híján majdnem össze is esett. Életében nem félt még ennyire, mint most. Richard megtehette volna, hogy itt helyben leszúrja, nem vonta volna felelősségre senki. Mégis a törvényt választotta. A törvényt, amit ki lehet játszani. Lehet, hogy Jeanne imái meghallgattattak?