A kardforgatók élete
Prológus
Portvernon lakói ködös reggelre ébredtek október 10-én. Igazán megszokott volt ez az évnek ezen szakaszában. Az ősz még küszködött, hogy maradhasson, de a korán érkező tél máris igyekezett elhajtani. Egyre többet esett, egyre rövidebbek lettek a napok és ráadásul a hőmérséklet is...
Gárdisták reggel
A három jó barát udvariasan köszöntötte egymást. Mint említettük, Julio volt a legidősebb közülük a maga harmincegy évével. Őt követte korban Savio, elvégre ő huszonöt évet élt már meg, a legfiatalabb pedig Chamberlain volt, aki csupán tizenkilenc telet látott még.
Savio...
A király vadászata
Atheis király rajongott a vadászatért. Valahányszor házasságra terelődött a szó az úri körökben, a király jelenlétében, ő megmondta nyíltan és tisztán:
-Az én feleségem olyan asszony lesz, aki legalább olyan jó vadász, mint én!
Eleddig azonban nem talált még ilyen...
Vorlaimer úrhölgy
Eközben a vörös hajú szépség gyönyörű, éjfekete lován több, mint negyven mérföldet tett meg vágtában. A portvernoni erdő fái közül kikeveredve céltudatosan indult meg a Vivre mentén. Más hölgy, aki egy fokkal finomabb lelkületű, gyönyörködve állt volna meg a víz partján,...
A megszállott
Másnap reggel az úrhölgy elhatározta, hogy kilovagol. Csak megnézegetni a földeket, kissé csavarogni. Állította ő. A valóság azonban egészen más volt.
„Szegény fajankó- gondolta magában, mikor felnyergeltette a lovát Christopherrel.- Elhiszi, hogy szeretem. Még ha hasonlítana...
A nemes mindig nemes
Savio és Chamberlain egy kocsit fogadtak, beültették Juliót a kislánnyal együtt, és megparancsolták a kocsisnak, hogy akárhogy reklamál is a barátjuk, vigye őket a Körte utca 17-be. A férfi, negyven év körüli, szakállas manó, előre kérte a fizetséget, amit Chamberlain,...
Atheis király szava
A fiatal uralkodó meglehetősen rosszul aludt az éjjel. Vitája a főtanácsossal igencsak felkavarta, mert tudta jól, hogy tényleg veszélyt jelenthet, ha egyszer annyira felidegesíti, hogy ellene forduljon. Nem volt gyáva, de mégis minden árnyban, minden apró rezdülésben az...
Megbízások
Másnap korán reggel, még jóval nyolc óra előtt, három sötét alak igyekezett a palota felé. Lámpás egyiknél sem volt, és mindhárom más-más irányból bukkant elő. Az egyikük a Körte utca felől, a másik a Piac úton jött, a harmadik pedig a Szentek utcáján át igyekezett. A téren, a...
Úton
Mint említettük, kár volt annyira sietnie Vorlaimer úrhölgynek és a testőröknek, mert a három jó barát később indult el. A testőrök éppen a város keleti kapujában értetlenkedtek a két őrrel nagy vitába bonyolódva, mikor odaért az úrhölgy, és lováról odakiáltott a testőrök alakulatának...
Fortringer erődje
Savio és Chamberlain tehát lóra szálltak, hogy hazavihessék az ájult, bizonyára megrettent lányt. Julio, ahogy mondta, ott maradt.
A ló körül már kicsit sok volt a nyom, nem tudta átlátni a rendszert, csak kusza körvonalakat látott. Úgyhogy kissé távolabb ment. Ott már...
Savio hódít
-Kérlek, ne!- kiáltotta Julio, és úgy ült fel, mintha rugó mozgatta volna. Negyven fokos lázzal vergődött az ágyában, már két napja. Homlokán most gyöngyözött az izzadság, és úgy kapkodta a levegőt, mintha három kilométert futott volna egyhuzamban; de más esetekben úgy vacogott,...
Változások
Atheis a reggeli nap első sugaraira ébredt fel mély álmából. Nyugodtan aludt, nem zavarták az események. Jól tudta, hogy sokan fogják okolni a meggondolatlanságáért és makacsságáért, de azt is tudta, hogy lesznek, akik megértik. Például az a három barátja, aki most valószínűleg...
Készülődés
Atheis idegesen túrt sűrű hajába remegő kezével. Ujjai be voltak borítva az arany színű tintával, amivel a kék királyi papírra írt. Már a harmadik levélnél tartott, de még mindig nem ért a végére. Még három másikat mindenképp meg kell írnia.
Az első három az ország különböző...
A hadgyakorlat
-Hívatott, felség- szólt Julio, mikor belépett a király dolgozószobájába reggel. Atheist az íróasztalnál találta, az egész asztalt beterítő térkép fölé görnyedve, ami főleg a portvernoni partot, és a tengert ábrázolta. Arca komor volt, és a gárdista meglepetten tapasztalta,...
A vihar
Villám csattant a gárdisták laktanyája fölött, és alighogy betette az egyik irodába a lábát a kis csoport utolsó tagja, szakadni kezdett az eső. Julio hellyel kínálta az arcát még mindig árnyékba rejtő Dellirity-t, és mikor az helyet foglalt, maga is leült. Két barátja a könyvespolc...
Aki a foltot vérrel mossa le
Nicolas dühtől reszketve lépett be a hálószobájába, ahol a behúzott sötétítőknek köszönhetően teljes sötétség ölelte körbe. Hallotta ugyan az eső és jég kopogását, hallotta a dörgéseket, de nem zavarta egyik sem. Amint bezárta maga mögött az ajtót, tudta, hogy...
Melyben kiderül, hogy az ártatlanság a legnagyobb bűn
Be is tódult nyomban az őrség, melynek minden tagját ezúttal a testőrség adta, az orvos, aki nem ment haza este, hanem a palotában található szállásán ejtőzött, valamint maga Nicolas is.
Atheis szinte szürke arccal vonaglott az ágyon,...
A párbaj
-Fernand, értsd meg, hogy soha nem lehet a tiéd!- hallotta apja hangját, de arcát nem látta, ugyanis háttal állt neki.
-De apám!- kiáltotta ő maga.
-Nem, Fernand, és kész! Nem méltó a rangodhoz, megmondtam milliószor. Különben is ideje, hogy elszakadj tőlünk. Húsz éves vagy, az...
Az a győztes, aki gyorsabb
Julio életben maradt. A király orvosa, akármennyire is volt mogorva, uralkodója kétségbeesett arcát látva mindent megtett a férfi életéért. Mialatt fertőtlenítette a sebeket, a tábornagy magához tért az égető fájdalomra. Maga körül találta barátait, Atheist és...
Egy hétig csupán a felderítők összecsapásai tarkították a szürke hétköznapokat. Atheis megtudta néhány elfogott pikkelyestől, hogy a sellők hada nagyobb, mint az övé, de tudta azt is, hogy mivel hivatalosan vízben élő teremtmények, akármennyire adatott is meg nekik a szárazföldre lépés, nem bírják...
A rejtély
Mikor Dellirity visszaért a táborba, meglepetten tapasztalta, hogy a sereg, annak ellenére, hogy Atheis támadást tervezett arra a napra, ugyanúgy rostokol a táborhelyén, mint ezelőtt bármelyik nap. Néhányan pakolásztak, de lassan, ráérősen. Mindennek volt ez mondható, csak nem...
Julio távozása után a haditanács tagjai végül is megegyeztek, hogy szükség van valóban egy kémre legalább, hogy ne érhesse őket kellemetlen meglepetés. Abban persze mindenki egyetértett, hogy olyan embert kell küldeni, aki tud lélegezni a víz alatt, de ugyanakkor lehetőleg hivatásos kém, tudja, mit...
A szív tisztasága
Mindenki érezte a pattanásig feszülő hangulatot, mikor útnak indították a kémfőnököt. Senki nem tudta, honnan került elő, azt sem, hogy mikor, de az egész tábor tudta, hogy hova tart.
Alighogy megérkezett azonban Felicián első jelentése, indulásától számítva a második...
Ismeretlen ismerős
Nicolas félmeztelenül feküdt ágyán, bort szürcsölgetett, élvezte a győzelem édes ízét. Páncélja egész jól megvédte, csak kisebb karcolásokat szedett össze a küzdelem során. De megölte Gilbertet. Dicsőséges tett volt, Atheis kénytelen lesz belátni, hogy efölött most nem...
Bűnös, bűnhődj!
A hazaérkezőket valóságos hősökként ünnepelték Portvernonban. Diadalmenetet tartottak, és a lakók apraja-nagyja kivonult az utcákra, hogy megszemlélhessék a csodálatos katonákat, akik megmentették az országot az inváziótól.
Atheis király lovagolt az élen, akinek a Vivre vize...
Egy korszak vége
Savio remegő kézzel vette át az édesen nevetgélő csecsemőt szerelmétől. Gyönyörű, élénk kék szemei nagyra nyíltak, mikor felnézett apjára. Fekete hajszálak borították pici fejét, egész sűrűn, ahhoz képest, hogy csak pár hetes volt. Vörös kis ajkacskái és orcája egészségesen...
„Az ember becsvágya olyan eszményi közönséget teremt magának, melyet úgy hívnak: utókor.”
/Bonaparte Napóleon/
Amiről még nem szól krónika
-Nimród, várd meg anyádat!
-De menjünk már, apu!- a kis barna hajú és szemű gyermek már valósággal rángatta apját, hogy induljanak el, pedig még csak...
A Yondokan
Derek király az ablakában állva meredt ki a láthatárra. Már kezdett leszállni a nap, s lebukni a tenger alá a horizonton, amikor valaki kopogás nélkül lépett be hozzá. Sokan járhattak be így hozzá, megadta rá az engedélyt, épp ezért nem sejthette rögtön, ki toppant be. De meg...
Nem minden úgy alakul...
… Ahogy szeretnénk. De hát ezt tudjuk, nem? Dehogynem. Mindig tudjuk, mégsem adjuk fel soha a reményt, hogy az az egyetlen adott eset pont az lesz, amelyikre ez a mondás nem vonatkozik. Vagy csak szem elől tévesztjük azt, amit szeretnénk, hogy történjen, vagy éppen...
Vér és sár
Hány éjjel telhetett el, mire a leanporti sereg elért arra a szintre, hogy határozottan fellépjen Zocrotannal szemben? Ha jól emlékszem, hat. Vagy hét. Fene tudja. De körül-belül annyi volt. Mert miután megérkeztek a hegységbe, a seregek folyamatosan kerülgették egymást. Csupán a...
„Ha férfi vagy, légy férfi!”
-Tudod, mi vár szeretett királyodra?- sziszegte bele Nicolas a felrepedt szemöldökű Fernand képébe.- Halál. Csúnya, lassú és szörnyen fájdalmas halál!
-Lehet- hörögte a férfi, s bár bal szemébe csurgott szemöldökéből a vér, belenézett a féldémon arcába.- De soha...
Az utolsó felvonás
Már régen leszállt az éj, amikor Portvernon északi kapujánál egy magányos lovas állt meg, és a két őr odalépett hozzá. A két őr egyike lámpást és lándzsát tartott a kezében, a másik két marokra fogta az alabárdját. Már mindkettő őszült, főleg az alabárdos, de még elég...
Epilógus
Leanport királysága romokban hevert a csata után. A káosz vette át az uralmat a kastélyban, s a hétköznapi élet is teljesen felborult. Egy nagy kérdés járt folyamatosan szájról szájra a nép köreiben: mi lesz a trónörökössel? Hiszen Atheis kardja eltört a csatában, és ha egy...
