Férj és feleség
-Andrée, que faites-tu1?- kiáltotta Olivier. Andrée bájosan elmosolyodott, lesütötte a szemét, és halkan válaszolt.
-Nem tudtam otthon maradni, tudván, hogy te az oroszlánok ketrecébe jössz.
-Istenem, Andrée, azonnal vissza kell menned!- felelte a férfi és megragadta asszonya kezét.- Nem vagy itt biztonságban, ha rájönnek...- látta, hogy felesége szeme a mellkasára vándorol, és érezte, hogy megremeg.
-Mi van a mellkasodon?- suttogta sápadtan. Olivier olyan lendülettel kapta le magáról a kokárdát, hogy majd' elszakította kabátját.
-Ha nem fogadom el, már börtönben sínylődök, vagy rosszabb- mentette ki magát, és forró csókot lehelt a fehér, apró kézre.- Könyörgöm, Andrée, térj vissza a birtokra.
-Ennyire féltesz?- kérdezte örömtől mámorosan Andrée, aztán hamar elsötétedett a tekintete.- Vagy csak nem akarod, hogy tudjak valamiről...?
-Ugyan miről?- sóhajtotta a férj, és elfordította a tekintetét a nő szúrós szemének láttán.
-Talán egy újabb ostoba mentőakcióról, mint a tavalyi, mely egy újabb Charny életébe kerülhet?- sziszegte Andrée, és Olivier magasra szegte a fejét.
-Nem! Én nem fogom a forradalmároknak dobni az életem, hogy aztán szétmarcangoljanak. A sötétben fogok dolgozni a fény szolgálatában.
-Tehát igaz!- kiáltotta a fiatalasszony, kikapta férje kezei közül a kezét, és egyetlen sóhaj kíséretében elalélt. Olivier felfogta az előrebukó nőt, a pamlagra fektette, és egy kis illatszeres üvegcsét húzva elő zsebéből, eszméletére hozta.
-Olivier, hazudnál nekem?- suttogta Andrée alighogy kinyílt a szeme.- Tényleg lennél ilyen kegyetlen?
-Nem, Istenem, kedves, dehogy is!- hadarta Olivier.- Azonban a királyi család iránti hűségem, tiszteletem és szeretetem miatt muszáj vagyok tenni még egy próbát, hogy megmentsem őket.
-Terved van?- kérdezte némileg nyugodtabb hangon a nő.
-Van, bár hetek kérdése, míg összegyűjtöm a szükséges eszközöket. Mindenesetre szeptember végére a király vagy szabad lesz, vagy fogoly.
-Csak annyit kérek, hogy te maradj meg nekem, Olivier. Nem tudom, mihez kezdenék nélküled.
-Nem tudnak majd elkapni. Megtanulom a Marseilles-t, kokárdát tűzök, flandriai sapkát veszek, ha kell, de nem jönnek rá, hogy mi van a forradalmár ruhája alatt- s a férfi tekintetében oly elszántság villant, arca annyira lángolt, mintha láz fűtené az ereit. Láz is volt, valóban: egy olyan láz, amely a haldoklót egyetlen mozdulattal visszarántja az életbe... Vagy örökre a sötétségbe taszítja.
1Mit csinálsz?
