Családi börtön
Hetek teltek el, mire Barnave tényleg megoldotta, hogy Olivier biztonságban bejuthasson a Temple-ba. Felmentek a toronyba, beléptek egy szegényesen berendezett szobába. Odabent egy asztal körül ült az egész királyi család: a kis Lajos Károly, a trónörökös, apja ölében foglalt helyet, Mária Terézia hercegnő anyja mellett ült, Erzsébet hercegnő Marie Antoinette másik oldalán, a királyné maga pedig szembe a királlyal. Egymás kezét fogták, néma csendben ültek.
Barnave megszokta már ezt a szomorú látványt, mégis mindig megindult. Olivier most látta először a királyt és családját rabként. Érthető tehát, hogy minden vér a szívébe tolult, arca szinte elszürkült. Már a lépcsőn sápadt dühében, mert elcsípte az őrök beszélgetésének egy részletét:
„-Capet sorsa rosszra fordul, figyeld meg. Halál lesz a büntetése a jó Capet Lajosnak.”
Most döbbenetét düh váltotta fel, mely képes lett volna felgyújtani Párizst. Lángoló tekintettel meredt Barnave-ra, aki széttárta a kezeit, mondván: itt nincs mit tenni...
-Barnave barátom!- kiáltott fel a trónörökös, és leugrott apja öléből, hogy odarohanjon a fiatalemberhez, aki mosolyogva kapta a karjába.
-Charny úr!- szólt egyszerre őszinte megdöbbenéssel a király és a királyné.
-Nem hagyta el Párizst?- kérdezte a király. Olivier meghajolt.
-Amint látja felséged, ha elhagytam is, visszatértem. És készen állok a véremet ontani felségtekért.
-Ó, gróf úr!- sóhajtotta a királyné, azonban Charny vagy nem hallotta vagy nem akarta hallani, tény az, hogy rá sem nézett a nőre. Tekintete egyre csak a nyomorúságos sorsú királyon függött.
-Ha felséged lenne olyan kegyelmes, hogy rám bízná két gyermekét, őket minden bizonnyal ki tudnám innen vinni.
-Hogyan?- kérdezte XVI. Lajos.
-Ismerek néhány hűséges barátot, akik, ha személyesen nem is támogathatnak, nem sajnálnak egy cserét. Amennyiben a két királyi gyermek megállja, hogy nem szólalnak meg, a csere sikeres lehet.
-No de szülő nélkül!- sóhajtott ismét, most hangosabban a felséges asszony. Olivier ráemelte tiszta, sötét szemét.
-Asszonyom, engedje, hogy végigmondjam- felelte határozott, mégis gyengéd hangon.- Egy nap lehetetlen végbevinni két szöktetést. Egy család beleegyezne, hogy a nő átvenné a királyné helyét. Azonban, mivel egy nap alatt nem tudjuk megoldani, és gyanús lenne az is, ha mindig látogatókat hurcolnánk ide, legalább két-három napot várnunk kell. Kérem felségeiteket, mondják meg, mi lenne kevésbé feltűnő? A királyné avagy a gyermekek cseréje?
Kísérteties csend állt be. Minden arcon feszültség telepedett meg, beleértve Lajos Károlyt is. A gyermek tiszta arcára felhők gyűltek a gondolatra, hogy meg kell válnia szüleitől, akiket talán sosem láthat viszont. A szülők arcáról ugyanez tükröződött.
-A gyerekekre kevésbé figyelnek- törte meg a csendet Barnave, mire a legtöbben összerezzentek.- Azonban őfelségét minden nap őrök veszik körül, mikor lemegy sétálni. Ha rám hallgat, gróf úr, a trónörökös és a hercegnő megszöktetése kevésbé lenne feltűnő.
-Köszönöm, Barnave uram- mondta Olivier, és ahogy végignézett a jelenlevőkön, rájött, hogy miért esküdött fel a királyi család védelmére: mert nyomorukban is méltóságteljesek maradtak, még a legkisebb mozdulatban is; börtönükben tudtak tiszták maradni; megalázva is fenségesek voltak. Ha az Úr arra teremtette volna ezeket a lényeket, hogy meghaljanak, miért adott nekik ily csodás külsőt?
Tekintete egy pillanatra összeforrt Marie Antoinette-ével. A nő ajka megmozdult, mintha szólni akarna, de hang nem hagyta el száját. Barnave letette a trónörököst, és alázattal fordult a király felé.
-Felség, ha nem bánja, lenne egy-két szavam felségedhez. Csak felségedhez- XVI. Lajos bólintott, felállt, és egy ajtó felé indult nyomában Barnave-val. Erzsébet hercegnő pedig a két királyi gyermekkel együtt szintén távozott egy másik ajtón.
Charny és a királyné kettesben maradt.
