Klaerwyn
Három nappal a szirén támadás után, mikor Julien de Connasse kapitány már-már a végét járta, kikötöttek Klaerwynben. Nem volt egy nagy város, a kikötő tartotta fenn, de persze az alapvető környezet- kocsmák, bordélyházak és egyéb tivornyára alkalmas helyek- itt is nagy forgalommal bírtak.
A kikötőben nyüzsgés támadt, mikor meglátták a kalózhajót. Egy barna hajú, kékeszöld szemű, tiszta arcú leányzó is befurakodott a bámészkodók közé. Vestof volt az első, aki a partra érkezett. Végignézett a tömegen, és ahogy észrevette a barna lányt, odalépett hozzá.
-Shary, drága, van egy kis gond...- mondta neki hízelgő hangon. Azonban Sharona keze már lendült is, hogy vágjon neki egy jó erős pofont. Vestof elkapta a csuklóját, magához rántotta, és keményen megcsókolta. Sharona ellökte magától, és szabad kezét emelte pofonra. Az elsőtiszt mégis ugyanígy lefegyverezte.
-Nem unod még?- mondta unottan Vestof.- Amíg mi itt játszadozunk, egy barátom haldoklik odabent a hajón.
-Na és?- húzta fel az orrát durcásan a lány.- Egyéni probléma.
-Kérlek, édesem, csak te segíthetsz!- suttogta Vestof.
-Miért is?
-Szirénméreg.
-Á! De én ugyebár kuruzsló ringyó vagyok, aki nem tud mást csak hasztalan kenceficéket meg löttyöket kutyulni és aztán ágyba bújni!
-Imádod kiforgatni a szavaimat, igaz?- morogta Vestof, akinek kezdett fogyni a türelme, ez látszott egyre sötétedő tekintetén.- Segítesz vagy nem?!
-Jó, segítek- sóhajtotta a nő és intett a Vestof mögött álló legényeknek, akik az ájult Julient hozták, hogy kövessék. Az elsőtiszt maga nem tartott velük, maradt ellenőrizni a kikötési munkálatokat, no meg azt, hogy a rakományuk rendben van-e.
Aztán zsebre dugott kezekkel, nyugodt indult el a mocskos utcán, az eső utáni mély sárba szinte beleragadt a csizmája, de ugyanúgy ment tovább, mintha csak arany életet élne. Egyszer aztán egy cilinderes, alacsony alak sétált el mellette, aki rá sem hederített volna, ha ő ki nem rakja a kezét és neki nem megy.
-Hé, bunkókám!- rivallt rá a cilinderes, ám ahogy felnézett, és felismerte Vestofot, elvigyorodott.- Te vagy, basszus! Azt hittem már, hogy egy újabb tiszteletlen takony.
-Oké, Zage- vigyorgott vissza Vestof.- Nincsen semmi gáz. Merre jártál?
-Hm... Arra, amerre te mész.
-A Fekete liliomban?- Zage bólintott, és bár fél fejjel minimum alacsonyabb volt cimborájánál, elég kihívóan meredt a szemébe.
-Azt azért tudod, hogy nincs jó hangulatban a nagyasszony?- kérdezte pimasz vigyorral.
-Tudom, már találkoztunk- forgatta a szemét Vestof, aztán a barátja vállára csapott.- Na, megyek, kiengesztelem azt a hisztizsákot.
Nevetve váltak el, és mindketten folytatták útjukat.
A Fekete liliom egy nagy, sötétlila épület volt, az ablakokon halvány függönyök, amik nem takartak sok mindent. Az ajtó feketére volt festve, akárcsak a fölötte levő liliom is. Vestof belépett. A látvány odabent a szokásos bordélyházakét idézte. Az elsőtiszt borongós kedvét elűzendő, elkapott egy nagy korsót az egyik pultról, és teletöltötte sörrel. Első hajtásra kiitta. Aztán elindult a lépcsőn fölfelé.
Senki sem foglalkozott vele, néhány örömlány ránézett, de mikor felismerték, nyomban kerestek más kuncsaftot. Tudták jól, hogy bár Vestof nem a leghűségesebb szerető, a saját házában mégsem enyelegne más nővel, csak Sharonával.
Odafent az első emeleten is volt néhány szoba, ahová bevehették magukat a párocskák, nem csak a földszinten. Vestofnak végig kellett mennie ezen a folyosón, hogy egy titkos ajtót kinyisson, ami mögött egy lift rejlett. Szinte minden ajtó mögül kiszűrődtek a kéjes hangok. Néhol még ostor is csattant. Igen, ez volt az egyetlen bordély, ahol a szadistaság meg volt engedve.
Végre, mikor elérte a titkos ajtót, és kinyitotta, nagy meglepetésére a lift nem volt a helyén. Különös! Hiszen azt egyedül ő tudja, hogy hol van a gombja, csak ő használja. Shary csak annyit tud, hogy van itt egy ilyen szerkezet, de azt, hogy hogyan lehet működésbe hozni vagy egyáltalán megtalálni, na azt nem. Akkor mégis hol a lift?! Vestof magában morgolódva kénytelen volt a lépcsőn menni.
A második emeleten már csak néhány vendégszoba volt, arra az esetre, ha netán valami nagy úr óhajtana ide betévedni. Nem sokban különböztek azok a szobák sem a lentiektől, de legalább tisztábbak voltak. Az elsőtiszt dobogó léptekkel haladt végig céltudatosan a folyosón. Megállt a legutolsó ajtó előtt, és nem egyszerűen benyitott, hanem berúgta az ajtót.
-Sharona!- kiáltotta. A lány az ágyon ült, mellette a félmeztelenre vetkőztetett Julien, aki lázában semmit nem érzékelt a körülötte lévő világból. Sharona éppen az ellenmérget készítette, valamit mozsárban tört össze.
-Mondjad- dünnyögte alig hallhatóan. A mozsár hangja elnyomta az övét.
-Mégis mi a franc lett a liftemmel?
-Megtaláltam- mondta a lány és most nézett csak Vestofra. Szemében valami huncut fény csillogott.- Amúgy is kezdesz kövéredni, nem fog ártani, ha kicsit lépcsőzöl.
-Ezért még számolunk!- sziszegte a fogai közt a férfi és belevetette magát egy fotelbe. Sharona elkészítette az ellenszert, és megitatta Juliennel.
-Így- suttogta szemében furcsa csillogással, ami Vestof figyelmét nem kerülte el, így hangulata még borúsabb lett. A lány betakarta Julien verejtékben úszó testét egy takaróval, aztán ránézett párjára.
-Ugyan már, Vestie, miért kell ilyen morcosnak lenni?- kérdezte tőle kacéran, és az ölébe ülve hozzásimult. Vestof kelletlenül lökte el a kezét, amivel Shary a haját cirógatta.
-Ilyen fogadtatás után mit vársz?- csattant fel a férfi, mire párja keze végigsiklott a mellkasán, keresztül a hasán, le a combjára. Vestie szeme nyomban ellágyult, suttogni kezdett.- Legalább ne itt...
Azzal Sharona talpra pattant, és száguldott is egy távolabb eső szoba felé, húzva maga után szeretőjét.
-*-
Pár óra múlva, mikor Julien felébredt, maga mellett találta Vestofot, jófajta cigarettát szívott éppen hatalmas beleéléssel.
-Vestof- szólt a fiú.- A Szentháromság?...
-Minden rendben- nyugtatta meg az elsőtiszt.- Magam felügyeltem a kikötést. A legénység még maradni akar két napig. És neked sem ártana pihenned.
-Jó- sóhajtotta Julien.- Maradjunk még. De két nap, nem több!
-Értettem, kapitány!- tisztelgett gyorsan Vestof, de olyan gyorsan, hogy elejtette a cigicsikket.- Na baszd meg!...
