36. fejezet

Nehéz döntés

-Micsoda?!- kiáltotta Navet, mikor elmondtam neki, hogy mi a helyzet.

-Jól hallottad. Anjelrost elfogták, és már holnap ki is végzik. Nem fognak neki gyors halált hagyni, azt akkor kapta volna meg, ha nem ugrik ki az ablakon a barikád eleste után.

-Mocskos szemétládák...- morogta Navet, és máris hangját felemelve kezdte osztani a parancsokat a többieknek:- Bruzon, hozzad a fegyvereket és a töltényeket; Monti, gyűjtsd össze az utcákon levő embereket. Megbeszélést tartunk, és holnap végre kirobbantjuk a forradalmat!- megrettentem. Mi lesz így velem? Elvégre a király lánya vagyok...

-Navet- szóltam halkan.

-Igen?- a vállamra tette a kezét.

-Velem mi lesz?...

-Választanod kell, Erísia. Vagy apád és a halál, vagy mi és az élet- a lehető legnehezebb döntés elé állított. Szerettem apámat, de őt még jobban. Nem tudtam, Navet mit érez, csak azt, hogy én szeretem. Mellette tényleg sokan álltak, és nagy pusztításra volt képes ennyi ember. Szemében olyan elszántság csillogott, ami teljesen megigézett.

-Maradok- feleltem.- Veled.

-Köszönöm- mondta mosolyogva, és megölelt. Legszívesebben el sem engedtem volna, megpusziltam, megcsókoltam volna, de nem mertem. Szeme csillogása nem nekem szólt, hanem a közelgő forradalomnak, teste nem miattam égett, hanem a forradalom miatt, a szíve nem az enyém volt... Hanem a Forradalomé.