31. fejezet

Arnor mondanivalója

-Na, mondjad, mire kéne a fejem?- kérdeztem, miközben átöltöztem.

-Hát...- lehalkította a hangját.- Gondolom láttad, hogy a király nagyon figyelt engem, és...

-Azt is láttam, hogy beszéltetek, igen- vágtam közbe.

-Ne vágj már közbe, kérlek. Tehát őfelsége odaintett magához. Mély meghajlással köszöntöttem, ahogy illik, ugye. És akkor megszólított. Először is a nevemet kérdezte, aztán azt, hogy honnan jöttem és miért, röviden mondva: kifaggatott életem minden apró részletéről.

-Ettől zavarodtál annyira össze?- szólaltam meg, mikor szünetet tartott.

-Honnan veszed, hogy összezavarodtam?

-Láttam rajtad. Igencsak bambán pislogtál őfelségére- kuncogtam.

-Hja, hát ha csak ennyit mondott volna!- sóhajtotta Arnor.- Ezek után felállt, és a vállamra tette a kezét, valamint azt mondta: „Holnap reggel, nyolckor legyen a trónteremben”. Érted te ezt? Mit akarhat tőlem a király?

-Nem vettél észre semmi változást az arcán, ahogy beszélgettetek? Esetleg a lányáén?- elgondolkozott.

-Végül is, igen. Minél több dolgot tudott meg rólam Rindír király, annál inkább elszomorodott, a lánya meg annál jobban mosolygott. Sokat érek én ezekkel az arcokkal!- mondta ledobva magát az ágyára, de hirtelen fel is kiáltott:- Ó, hogy az a...!

-Mi bajod?- kérdeztem nagyokat pislogva.

-Semmi csak kemény az ágy...- nem bírtam megállni, hogy ne kuncogjak.

-Ami pedig a királyt illeti... Tudod te, hogy mennyire hasonlítasz rá? Mintha csak a tükörképe lennél! Némileg szabályosabbra vágott bajusszal, persze...

-Na elmész te a fenébe! Inkább aludjunk- és azzal befordult a fal felé. Vállat vontam, és én is lefeküdtem.