Újjászületés
-Üdvözlégy, Titkok hercegnője- szólt enyhén meghajolva Julien.- Tenger hozott, Cselherceg. Nyugalom grófja, öröm látni. Foglaljatok helyet szerény köreinkben.
A terem aranyozott mintákkal díszített falait vörösre festették a lenyugvó nap sugarai. Julien még aznap összehívta cimboráit, mikor megérezte, hogy mindannyian készen állnak. És bár feltett szándéka volt, hogy elhagyja a lakását és körülnéz, inkább nem tette, hanem estére összehívta a Tanácsot.
A helyiségben egy hosszú asztal foglalt helyet, két oldalán hat szék, mindegyik díszes, azonban másfajta módon. Az asztalfőn természetesen a legdíszesebb szék állt, nyilván az volt a Kalózkirályé. Julien odalépett minden székhez, megérintette a támlájukat, és közben mondta, ki üljön oda. Legszebb ruhájában meglehetősen fenséges volt, aranyozott szélű kalapja koronaként ragyogott fején, és ünnepélyes módon nem a nevükön szólította barátait, hanem rangjuk szerint.
Sally kapott helyet közvetlen a jobb oldalán, Randolph a bal oldalán. Sally mellett Semadar foglalt helyet, Semadarral szemben Sharona. Sharona mellett ült Zage, vele szemben Leona. Tökéletes elrendezés.
Terített asztal várta mindannyiukat, bőség zavara, különféle borok sorakoztak az asztalon, csirke gőzölgött egy hatalmas tányéron. Aki oda csak benézett, összefutott a nyál a szájában a sok finomságtól, hát még a hat barátnak, akik nem csak láttak, de szimatoltak is. Julien intett nekik, hogy üljenek le nyugodtan, míg ő maga állva maradt.
-Barátaim!- kezdte zengő hangon.- Nem csak ünnepelni hívtalak titeket ide. Most, hogy mindannyian leráztátok láncaitokat, ideje koncentrálni a valódi feladatunkra. Ezek a falak ugyan épek maradtak, de a város nagyja romokban hever vagy benőtték a növények. Ahhoz, hogy ide embereket hozhassunk, szabad embereket, nem ilyen állapotnak kell lennie, különben mind elmenekülnek, amint megpillantják az épületeket. Szükségem van a segítségetekre. Mint királyi pár, először én és Sally engedjük áradni az erőt, utánunk az úri páros, azaz Randolph és Shary. Következik a hercegi pár, végül pedig egyetlen grófunk, aki a mi egységünkben olyan, mint egy történet végén a csattanó.
Mély lélegzetet vett, odanyújtotta a kezét Sallynek. Sally felállt, megfogta párja kezét, és ő is lehunyta a szemét. Alighogy egymásba fonódott a karjuk, aranyszínű fénysugár tört fel a magasba, mintha csak ők árasztanák. Julien, még mindig lehunyt szemmel, másik kezét nyújtotta Randolph-nak. Az persze nyomban megmarkolta, közben már fogta párja kezét is. Az ő esetükben azonban nem arany sugár jelent meg, hanem vörös. Sally eközben már nyújtotta a kezét Semadarnak. Ő és megfogta a kezét, miközben párjáét is kezébe vette, és a magasba röppent egy hófehér, ragyogó sugár. Sharona megfogta Zage kezét, és teljes lett a paletta a zöld színű sugárral. Arany, vörös, fehér, zöld.
És a színek, akár a szalagok, egymásba fonódtak a magas homlokzatú kupolás épületben, és csodálatos színkavalkáddal röppentek ki minden irányban az ablakokon. Ekkor már mindenki tágra nyílt, ragyogó szemmel figyelte a művüket, volt, aki még a száját is eltátotta.
Julien éppen szembeállt az ablakkal, neki még a fejét sem kellett elfordítania, hogy szemtanúja legyen hosszú és kemény munkája gyümölcsének. A fények berepültek minden házba, és amelyiken csak átmentek, olyan jó állapotába tért vissza, mintha csak akkor épültek volna. A kapitány, vagyis immáron Király, akkor érezte úgy először, hogy nem hiába született e földre.
-Rendben van- mondta.- Elereszthetitek egymást, és ünnepelhetünk. Holnap megkezdjük az emberek toborzását.
-Hogyan?- nyögött fel Randolph.- Legalább egy hét pihenőt megérdemelnénk!
-Majd pihensz, ha már lesz élet is a városban. Saoria a kalózok hite nélkül ugyanazzá fog válni, ami volt.
-Akkor legalább egy kis jutalmat a kincsből- dünnyögte Sharona.
-Nem!- Julien hangja olyan keményen csattant, hogy Leona és Sally is összerezzent.- A kincset meg kell tartani nehéz időszakokra, az újrakezdésre. Valamiből kiindulni kell, és azokat a kiindulási anyagokat meg kell venni, Sharona.
Attól a perctől fogva boldogan ettek, ittak, mulattak, könnyen elfelejtették Julien előbbi kitörését, segített a bor által hozott mámor.
Másnap valóban kihajóztak. Bejárták a környező szigeteket, akikkel találkoztak a kocsmákban, elhozták, akikkel a tengeren találkoztak, elhívták, de ha nem adták magukat, hát megtámadták őket, már csak a hecc kedvéért is.
Saoria alig egyetlen hét múlva megtelt élettel. Az utcákon kisgyermekek rohangáltak, a kalózok egymásnak tanítgatták a különböző fortélyokat, és ha akadt is egy-két csetepaté, néhány betört orrnál és kivert fognál több baja senkinek sem lett.
-Julien- suttogott egy lágy hang egy reggelen a Király fülébe, aki még félig aludt, és lassan, nagyokat pislogva bámult a párnájába.- Ideje felkelni, felség.
-Kincsem, még öt perc- dünnyögte a fiatalember, és a fejére húzta a takarót. Sally kuncogott, elkapta a takaró csücskét, és akkorát rántott rajta, hogy párja menten kigördült belőle.
-Na ezért most fizetni fogsz, te kis huncut!- mordult fel Julien, és játékos birkózásba mélyedt hőn szeretett feleségével. Nehéz dolga volt, hiszen Sally maga is volt olyan edzett, hogy le tudta gyűrni, ha minden erejét megfeszítette, de végül is őfelsége kerekedett felül.
-Add meg magad!- pihegte. Levegőért kapkodva hajolt párja fölé, mire az nyomott egy szerelmes csókot az ajkaira. Ez volt a megadás.
-Jó hírem van- mosolygott Sally. Julien mélyen a szemébe nézett, és elvigyorodott.
-Megint valami huncutságot eszeltél ki, mi?
-Hát... Mondhatjuk.
-Na és mi az a jó hír?
-Találd ki.
-Hm... Lássuk csak- Julien törökülésben leült mellé, és térdére könyökölve törte a buksiját.- Zage talált magának végre egy csajszit? Nem... Az lehetetlen. Akciósan hozhatunk be lovakat a szomszédból?
-Nem, te bolond!- nevetett Sally.
-Akkor... Megvan!- kiáltotta a fiatalember kiegyenesedve.- Egy egész királyi flotta érkezett a környékre és csak arra vár, hogy kifosszuk! Eltaláltam vagy eltaláltam?
-Még mindig nem. Segítsek?
-Nem kell- gondolkodott még egy kicsit, aztán szeme sarkából rásandított párjára.- Csak nem átfestetted végre azt az ocsmány szobát?
-De igen!- nevetett Sally.
-Éppen ideje volt. Remélem jól néz ki, oda terveztem az edzőtermemet.
-Hát oda edzőtermet te nem rendezel be- mondta sunyi mosollyal a fiatalasszony.
-Miért?- kerekedett el Julien szeme.
-Gyere, megmutatom- azzal mindketten felálltak, de a férj az ajtóban megtorpant.
-Na persze! Aztán megint a fejemre borul egy vödör hideg víz, mint a múltkor!
-Nem fog, gyere már!- és Sally elkapta férje kezét, s határozottan húzni kezdte. A szoba alig két méternyi járásra volt, de elég volt leharcolni a menekülni akaró Juliennel.
Mikor benyitott, és odatolta az ajtóba a párját, Julien eltátotta a száját. A szoba, aminek eredetileg valami furcsa barnászöld színe volt, most halványkékké változott, benne egy fából készült kisággyal, és még sok gyerekjátékkal.
-Sally, mi a fene ez?!- fakadt ki a fiatalember. Felesége nevetve lépett mellé.- Remélem, nem akarsz játszóházat nyitni a palotában?...
-Nem, te buta- kuncogott a hölgy, de hamar megkomolyodott.- Tudom, hogy te nem egy istent tisztelsz, hanem ötöt.
-Igen, nem nagy dolog, mondtam az esküvőn- dünnyögte a Király, és kutatóan nézett a csillogó, zöld szemekbe.
-Hallottam pár nappal ezelőtt, hogy imádkoztál.
-És?...
-És hallottam, hogy azt kérted az Élet Istenétől, hogy adjon méltó trónörököst.
-És?...- kérdezte ismét Julien, jóllehet, már kezdte sejteni a magyarázatot.
-És én is elkezdtem imádkozni hozzá.
-Te? Hiszen te egy istenben hiszel!- kiáltotta a fiatalember.
-Hagyd, hogy folytassam- szólt rá Sally keményen, párja rögtön be is zárta a száját.- És azt is hallottam, hogy amikor tegnap egy gyermek leesett a szikláról és meghalt, te kétségbeestél- férje tiltakozni akart, de ő határozottan befogta a száját.- Igen, kétségbeestél, és megkérdőjelezted az Élet Istenének jelenlétét. Hallottam, hogy azt kérded, hol az Élet Istene. Julien...- suttogóra fogta a hangját, míg finoman megmarkolta a fiatalember csuklóját, és a hasára tette.- Az Élet Istene itt van.
Julien hosszú ideig csak bámult, hol rá, hol a hasára, hol pedig a szobára. Mikor már Sally elkezdett volna aggódni, a fiatal Király hirtelen nevetve felkapta a karjába, körbefordult vele párszor a tengelye körül, és ajkát az ajkára szorította.
