13-1
Emlékszel még arra az átokra? Borzalmas, kegyetlen átok, az biztos. És arra emlékszel még, hogy ki szabadította rám ezt az átkot?! Bizony, az a sátáni Nola. Nem feledtem el én sem, bár megtanultam az átokkal együtt élni. Néha egészen elfeledkeztem róla. Talán csak azért, mert nagyobb gondjaim is akadtak, de akkor is...
Nem sokkal Nergrog távozása után, az őrhelyét elhagyva egy tiszt jött a trónterembe. Egy nagy kosarat hozott, melyben le volt takarva valami.
-Mi ez?- kérdeztem. A tiszt meghajolt, s letette elém a kosarat.
-Uram, egykori menyasszonya...- kezdte, én felálltam székemből.
-Nola?!
-Igen, felség... Ő hagyta itt ezt a kosarat.
-Menj vissza az őrhelyedre- mondtam, megvártam, míg kimegy, és aztán belepillantottam a kosárba. Azt hittem, menten meghalok! Két szép csecsemő feküdt a kosárban. Ruházatukról ítélve egy fiú és egy lány. Nagyon hasonlítottak, biztos lehettem benne, hogy ikrek. Olyan 3-4 hónaposak lehettek. És ahogy végignéztem rajtuk, valamin megakadt a szemem: a fiú ruhájára egy cetli volt tűzve, a következő felirattal:
13-1
Először nem értettem, hogy ez mit jelenthet, aztán leesett. Ez a két csöppség az én utódom. És a fiú az első generáció, aki az átkomtól fog szenvedni... Még szerencse, hogy a lányokra nem hat. Nem vesztettem el a fejem, Tolomirt hivattam.
-Parancsára, felség!- lépett be Tolomir, összeütve csizmája sarkát. Közelebb intettem magamhoz.
-Figyelj rám jól- mondtam.- A kosárban ott fekszik a fiam és a lányom. A lányt felnevelem én, de a fiút minél messzebbre kell tőlem vinned, hogy ne jusson arra a sorsa, amire én. Érted?
-Igen, uram- bólintott. A vállára tettem a kezem.
-Vidd el a gyermeket délre, a határ közelébe. Ott talán nyugodtak lehetünk sorsa felől. Keress egy családot, akik befogadnák, de ne mondd el nekik, hogy a király fia!
-Igenis- bólintott ismét.
-Drága barátom- szóltam meghatottan, és átöleltem-, ezt a feladatot csak rád bízhatom. Siess, indulj, amilyen gyorsan csak lehet!
-És a felkelők?
-Őket megoldom én.
Azzal Tolomir, aki a hírek szerint hamarosan maga is apuka lesz, óvatosan karjába vette 13-1-et, és eltűnt egy titkos ajtó mögött. Én pedig anyámhoz fordultam segítségért lányom ügyében. Erísia lesz a neve, azt az első pillanatban megéreztem. Bár nem szerelemből született, én szeretni fogom, és ő is fog talán engem. Ezért választottam az Erísia nevet.
