7. fejezet

Részletek Iliana Fioro naplójából

Nem alszunk az éjszaka

Eltelt a zászló megvarrása óta két nap. Anjelrost alig láttam, na de enni és aludni persze hazajött. Láttam rajta, hogy érez valamit. Talán a forradalom közelségét? Talán az ő nagy esélyét? Nem népszerűségre vágyik, az lehetne forradalom nélkül is. Nem, ő egy új, egy jobb világra vágyik, ahol mindenki egyenlő.

Ma reggel úgy jött be hozzám, hogy szemében halványan láttam csak a tüzet.

-Mi történt?- kérdeztem. Sóhajtott egyet.

-Rindír megneszelte, hogy az őrei közé beépítettem két embert, el is küldte őket nyomban- felelte, aztán felszegte a fejét.- De a zsoldosok között még így is van három hű barátunk, neki azonban mint hallom, egyre kevesebb van.

-Akkor mi baj?

-Az emberek türelmetlenek, én nem kevésbé, de várnunk kell. Még nem jött el a megfelelő alkalom, Rindírben még lenne annyi erő, hogy tisztán gondolkodjon és leverjen minket két nap alatt.

-Ó, értem- felálltam, és bár egy fejjel magasabb volt nálam, lábujjhegyre állva megpusziltam az arcát. Nagyot pislogott.

-Ezt most miért kaptam?

-Csak azért, mert láttam, hogy szomorú vagy- mondtam mosolyogva, aztán hozzátettem:- És ezért, mert olyan vicces ez a bamba fej!- elnevettük magunkat, összeborzolta a hajam, melegen a mellkasára szorított, és elviharzott.

Hát igen. Ilyen az én drága bátyám. Tüzes, gyors, bátor, de okos, megfontoltan cselekszik. A szíve azonban olyan hideg, mintha nem is érezne semmit. Engem, mint húgát imád, de más lányokra még csak nem is mosolygott soha, hiába ostromolták azok szép tekintetekkel, szempilla rebegtetéssel, néha még bókokkal is elhalmozták...

Este megérkezett. Mint valami vadorzó, úgy jött be az ajtón! Éppen terítettem a vacsorához, és majd' elejtettem ijedtemben a tányért.

-Iliana!- kiáltotta lángoló tekintettel, szélesen mosolyogva, bár lihegés közepette.- Nem fogod elhinni, mi történt!

-De igen, Anjelros, el fogom hinni, amint hozzáláttunk a vacsorához- mondtam. Elég volt neki ennyi, mint valami parancsszóra, levágta magát a székére, jó étvágyat kívántunk egymásnak, és elkezdtük vacsoránk elfogyasztását.

-Tehát?- kérdeztem közben. Anjelros rám nézett.

-Tehát: említettem még reggel, hogy a zsoldosok között van három hű emberünk. A három közül az egyik éppen az előbb hozta a nagy hírt...

-Mit? Meghalt a király?- kérdeztem naivan. Elnevette magát.

-Az túl könnyű lenne. Nem. De elhagyta az anyja is. Nem csak a palotából távozott, már a városban sincs. Eljött a mi időnk. Holnap Gilea napja lesz. Tudjuk nagyon jól, hogy Rindír mennyire rajong az istennőért. Holnap nyilván eljön a templomba, mint ahogy azt apja idején is mindig megtette- és elmondta nekem egész tervét. Vacsora után így szólt: -Húgom, ma nem alszunk!

Bizony, tényleg nem is aludtunk. Alig szállt le a Nap vörös korongja a palota mögött, mi máris szeltük a város utcáit. Hogy miért? Bátyám fejébe vette, hogy még az éjszaka tartanak egy sürgősségi megbeszélést. Minden útba eső házba bekopogtatott, ahol ismert bárkit is, és ennyit mondott neki:

-Perdum, ahogy csak tudsz gyere- és mentünk is tovább.

Mi ez a Perdum? Mit jelent? Ez egy színház a város szívében. Háromszög alakúra épített, három emeletes színház. Anjelros és barátai régóta tartanak már lázadással kapcsolatos tanácskozásokat itt. Pontosabban a színház pincéjében, ahol klubtermek vannak kialakítva. A bérleti díjat összedobják a fiúk, úgyhogy mondhatni állandó helyük van a Perdumban. Most is ebbe a klubterembe tartottunk.

Mikor beléptünk meglepődtem. Legutóbbi látogatásom alkalmával csupán egy régi asztalokkal és székekkel teli, félig üres helyiséget láttam. Most már teljesen megváltozott: új asztalok, új székek, a padló tiszta, a falakon puskák és kardok, a sarokban hordók egymásra pakolva. Gyertyák világították meg az egyébként koromsötét termet. Volt így benne valami ünnepélyes, valami... Forradalmi. A terem végében két asztal össze volt tolva, és rajtuk egy nagy térkép feküdt. A város térképe, fölötte pedig kifüggesztve az általam varrt zászló. Szinte szentélyként hatott, ahogy négy gyertyával a négy sarkán meg volt világítva.

Pár perc alatt megérkezett az egész társaság. Körül-belül harmincan jöhettek. Alacsonyak, magasak, szőkék, barnák, feketék, vörösek, zöldek, kékek mind megérkeztek. Némelyikük elegáns volt, némelyikük inkább patrac. De hát bátyám barátai egytől egyig.

-Barátaim, testvéreim!- szólalt meg Anjelros, mikor mindenki helyet foglalt.- Nem véletlenül rángattalak ki benneteket ágyatokból, ahol talán nem csak aludtatok. Nem véletlenül hívtalak ide titeket asszonyaitok, gyermekeitek, könyveitek mellől. De végre elérkezett az a pillanat, melyre mindeddig vártunk. Rindír ereje most megrendült. Bizalmatlanságában a fél katonaságát elbocsájtotta, a másik fele magától hagyta ott. Zsoldosokat fogadott fel, akik pénzéért védik csupán. Mint tudjátok, a zsoldosok között ott van beépítve Fuelyl barátunk. Nem olyan rég kaptam tőle a hírt, személyesen hozta, tehát megbízható a forrás... Tehát, nem rég kaptam a hírt, hogy Rindírt még az anyja is ott hagyta. Egyedül ül a tróntermében, nincsenek már tanácsadói, sem talpnyalói! Holnap Gilea szent ünnepe lesz. Törjön hát ki forradalmunk egy jobb jövőért ezen a szent napon! Rindír rajong az istennőért, bizonyára zsoldosai kíséretében megjelenik a templomban.

-Na de templomban csak nem támadunk rá?- szólt közbe az egyik cimbora. Anjelros ránézett, a gyertyafény még inkább rémisztővé tette amúgy is vad tekintetét.

-Nem, ez igaz. Megvárjuk, míg kijön. Körbevesszük feltűnés nélkül a templom bejáratát, ha kell koldusoknak öltözünk, tudjátok, hogy ezen a napon azok is odasereglenek a templomhoz. Ha Rindír kijön a templomból, mi rátámadunk. Nem öljük meg, de fogságba ejtjük. Ha egyszer a kezünkben van, talán hajlandó meghallgatni bennünket, nem csak meghágni a nőinket!- dobbantott.- Testvéreim! Zsoldosokat fog a nyakunkra küldeni, annyi bizonyos, ám ezek idegen városokból, némelyik idegen országból is való! Hol ismernék ők annyira a várost, mint mi?- a térképhez lépett.- Itt a Perdum, ugyebár. Három utca futja körbe. A háromszög alapján két barikádot kell megépíteni, hogy ne tudjanak idejutni. A háromszög csúcsára, ide, a színház bejáratához szintén kell egy erős, nagy barikád. Az lesz az első számú. Úgy kéne intézni, hogy mire mi a templomnál végzünk és akár királlyal, akár király nélkül ideérünk, legalább a főbarikád legyen kész, vagy mindhárom barikádnak a fele. Hajnalban már nyüzsögni fog a város, összeszedjük a népet! Higgyétek el, barátaim, mellénk állnak!

-Igen!- tört ki a kiáltás minden fellelkesült forradalmárból, még belőlem is.- Éljen a forradalom!