14. fejezet

Moi erísats i qe riolvuson

Lementem, hogy meghallgathassam, miről beszélnek. Tudom, tudom, nem illik meg ilyenek, de nem vagyok én hercegnő, hogy vágjam az illemet. Mondjuk, még lehetek... Mindegy.

Anjelros aludni próbált, amikor megérezte, hogy valaki figyeli, kinyitotta a szemét. Egyenesen a fölötte álló lány arcába nézett.

-Épine- mondta halkan.- Mit szeretnél?

-Uram- kezdte suttogva Épine, de a bátyám közbevágott.

-Hányszor mondtam már, hogy felejtsd el ezt a megszólítást?

-Igaz... Anjelros, töltényt hoztam. És nyilakat is.

-Oszd szét őket.

-Már megtettem- és itt láttam, hogy Anjelros könyökeire támaszkodva felemelkedik ágyáról.

-Akkor nem értem, mit szeretnél...

-Csak gondoltam, szólok- hebegte szegény lány.

-Köszönöm, Épine. De menned kéne.

-Miért?- kiáltott fel hirtelen Épine megfeledkezve eddig csendes magaviseletéről.

-Mert egyre nő rajtunk a nyomás. Azok, akik tegnap még mellettünk álltak, ma már csak félig-meddig segítettek nekünk, holnap már talán egyáltalán nem fognak. Nem akarom, hogy olyanok vesszenek oda, akiknek még lehet egy szerencsés életük.

-Tehát elzavarsz?- kérdezte Épine és elcsuklott a hangja.

-A te érdekedben kérlek. Még lehet egy jobb életed...

-Hát nem érted, hogy nekem te vagy az életem?!- vágta a szeme közé a meglepődött bátyámnak a lány, aztán zokogva rohant el az egyik oldalsó barikád felé. Anjelros csak pislogott utána, azt sem tudta, hol van.

Fogtam magam, odamentem hozzá.

-Gratulálok, kőszikla- mondtam. Rám emelte sötétkék, zavarodott tekintetét.

-Tessék?- nyögte ki.

-Hát te tényleg nem láttad, hogy szerelmes beléd?- kérdeztem szemrehányóan. Ő nem mondott semmit, csak megrázta a fejét és visszafeküdt.- Most mi van? Ne mondd már, hogy te nem vagy szerelmes senkibe! Nem hiszem el, hogy nem tetszik Épine.

-Iliana- mondta immár szokásos határozott hangján, lehunyt szemét felnyitva, s újra láttam benne a tüzet-, moi erísats i qe riolvuson.

Vagyis: az én szeretőm a forradalom. Csalfa szeretőt választott, de így járt. Nem tudok vele mit csinálni. Egy azonban biztos: az én szeretőm nem a forradalom volt, hanem az, aki ellen a forradalom irányult. És nem is járt más az eszemben csak ő. Az én királyom. Nem bírtam várni másnap estig. Még nap közben felajánlottam, hogy elmegyek körülnézni a környéken, hogy mennyire is vagyunk bekerítve. Természetesen elfogattam magam.